Sötét éjjel volt mikor sétáltam haza és szakadni kezdett a hó. Mindent feketeség borított csak a fehér zuhanó foltok látszottak. Amikor az arcomhoz értek jéghidegek voltak majd, elolvadtak és lefolytak, mintha könnyek lennének. Sírt helyettem az ég. Sírt, mert látja milyenek lettünk. Sírt, mert csak a rosszat látja. Sírt, mert a világ minden részt megfertőzi a pénz. Sírt, mert nem ismerjük a mosolyt..mármint az igazi szívből jövőt. Sír, velem együtt, mert fél a világ tönkre megy...