Lélegezz...!
Történjék bármi, ezekről a sokról mindig Ő fog eszembe jutni...történhetett akárhány heves vita és akár egy életnyi némaság. Ő mindig az lesz aki volt, és ott marad szívemben ahol volt. Vannak olyan emberek akik közös megegyezés alapján sétálnak el s ezáltal kivívják a tiszteleted és örök elkötelezettségedet, hogy ne akarj mást a helyére... Ő is ilyen.
Nem bírom megőrülök....annyi a tenni való én még is csak ülök az ágyamon és próbálom rávenni magam, hogy mozduljak...megtörtek...azt hittem nem sikerülhet, de megtették. Ha nem lépek valamerre olyan leszek mint mindenki más...még sincs erőm, elfáradtam. Görcsösen ragaszkodom minden gondolathoz mi megragadja az agyam, de már azok sem olyanok, mint régen. Mi történik? Miért tűnök el szép lassan?
