Kontrollálhatatlan.

Feltűnik a semmiből.
Csend.
Aztán becsapódik.
Ő se akarja.
Én se.
Csak megtörténik.
Nem kerülhető el.
Ellenkezhetsz.
Csak nyújtod a dolgot.
Lehet sors, vagy akármi. Egy idő után már nem is érdekel.
Csak szabadulni akarsz.
Mert megöl, hogy utálod még is kell.

Teória.

Az élet.

Egy fikció.
Valójában nem létezünk.
Ezt az egészet csak képzeljük.
Felvázolunk magunknak egy egész világot és kiszínezzük.
Berendezzük emberekkel, akik valójában nincsenek, és mi sem vagyunk.
Kivetítjük az egészet egy fehér vászonra, és elhisszük, hogy létezik.
Szituációkat kreálunk és párbeszédeket írunk.
Az emberek kiket elképzelünk csak karakterek.
A helyszínek csak képek.
A beszélgetések csak képzelgések.
Az egész csak egy elképzelés.

Mi lenne ha tényleg így lenne?
Lehet valójában csak egyedül ülünk egy sötét szobában, és csupán az egészet olyan valóságosnak alkottuk meg, hogy már szinte elhisszük, hogy élünk.

Szemtől szembe.

Szemben állni vele, a szemébe nézni, és beszélni... mintha megint kisgyerek lennék és Ő pedig az anyám. Szemeiből áramlik a szigor, még is ott van valami kellemes melegség. Látja, hogy gyámoltalan vagyok, de azt is, hogy bűnös. Kemény a tekintete még is puha.
Ilyen érzés az igazsággal szemben állni...
Nem büntetne ha hazudnék, de tekintete megváltozna. Elsötétülne és látnám a csalódást, mint mikor édesanyádnak letagadtad, hogy te jöttél be sáros cipővel. Ő se mondott semmit, csak megrázta a fejét és némasággal büntetett.
Ha az igazság némaságot fogad, minden erkölcs elveszik...
és ha minden erkölcs elveszik...
menekülj.

Madár.

Olyan, mint mikor egy madár száll a tenyeredbe, és te összezárod, hogy ne szálljon tovább.
Észre sem veszed, hogy közben megfullad.

Így tudnám jellemezni az emberi kapcsolatokat.
Néha levegő kell.
Néha távolságra van szükség.
Néha esélyt kell adni a hiány érzésére.
Aztán újra közel menni.


Ez így működik.
 Nem kell az első egy méternél már visszafele kapálózni, mert ott van egy kötelék ami bármerre mész, bármilyen messze, mindig ott lesz és amikor kell megrándul és visszatérsz a másik mellé.

?

Nincs kérdés.

Nincs válasz.

Csak Te.

És ő.

És csend.

Némaság.

Semmi több.

Nem beszélhetsz.

Mit tennél?

Létezik ?

Nem hiszek a szerelem létezésében.

Nincs bajom az érzésekkel, de akkor is abszurd dolognak tartom, hogy valakitől ekkora mértékben függjek, mint amit ez a fogalom elvár. Egyszerűen nem vagyok képes rá. Nem tudom ennyire alárendelni magam valaki számára és elvárni se tudom ezt.  

Feltétlen elfogadást támogatom, de hogy mindent megbocsájtani és mindenen átlépni, azért vannak határok.

Nem állítom, hogy nem éreztem hasonlót. Nem mondom, hogy nem voltam már padlón más miatt, de még is ki találta ki ezt az egészet?

Szeretni sok mindenkit szeretek, de szerelmet érezni valaki iránt… egyszerűen olyan álomszerű. Nem feltétlenül jó álom, de nem is rém sokkal inkább illúzió. Megfoghatatlan és még is kikerülhetetlen. Utálhatod, akarhatod „neki” teljesen mindegy, ő csak jön és megy a világunkban és néha frontális karambolt okoz, mikor átsétál a piroson. Felelőtlen és teljesen meggondolatlan.

Nem hiszek, benne mégsem bújhatok el előle… na, ez az igazi ördögi kör.

Answer..

Miért keltesz reményt, ha úgy is eltaposod....
Én nem akarom...
csak egy őszinte nemet vagy igent akarok.
Nincs sértődés
nincs vádaskodás.
Csak válasz...
Aztán mindenki menne tovább.

Kémia

Az emberek különböznek, és több arcuk van.
Minden nap másikat mutatnak.
Teljesen bizonytalan halmazállapotú dolgok.
A véleményük instabil, és ha kompatibilis elegyel keverjük robbanás veszélyes.
Nincs két ugyanolyan összetételű.

Féltem őket.

Sokféle ember van.
Engem még is csak egyetlen egy típus van ami igazán megrémiszt.
Nem a bunkó.
Nem a szociopata.
Nem az uralkodó.
Nem az önelégült.
Még csak nem is a gyilkos...
sokkal inkább a rosszindulatú.
Akiben érzem, hogy gyűlöli önmagát, hogy féltékeny és nem bírja ki...
nem tudja megállni, hogy lesse az emberek hibáit.
Miközben igazából az egészet csak kivetíti...
A tükörben mégsem veszi észre, hogy darabokban van, mert a rosszindulat úgy emészt fel, mintha savval locsolnának.

Mámor.

http://publioboox.com/hu_HU/magadnak-magadert

A mai nap arra ébredhettem, hogy a könyvem végre elérhető E-könyv formátumban.
Nézzétek! Élvezzétek! Ha elnyeri tetszésetek vegyétek!