Nem hiszek a szerelem létezésében.
Nincs bajom az érzésekkel, de akkor is abszurd dolognak
tartom, hogy valakitől ekkora mértékben függjek, mint amit ez a fogalom elvár.
Egyszerűen nem vagyok képes rá. Nem tudom ennyire alárendelni magam valaki
számára és elvárni se tudom ezt.
Feltétlen elfogadást támogatom, de hogy mindent megbocsájtani
és mindenen átlépni, azért vannak határok.
Nem állítom, hogy nem éreztem hasonlót. Nem mondom, hogy nem
voltam már padlón más miatt, de még is ki találta ki ezt az egészet?
Szeretni sok mindenkit szeretek, de szerelmet érezni valaki
iránt… egyszerűen olyan álomszerű. Nem feltétlenül jó álom, de nem is rém
sokkal inkább illúzió. Megfoghatatlan és még is kikerülhetetlen. Utálhatod,
akarhatod „neki” teljesen mindegy, ő csak jön és megy a világunkban és néha
frontális karambolt okoz, mikor átsétál a piroson. Felelőtlen és teljesen
meggondolatlan.
Nem hiszek, benne mégsem bújhatok el előle… na, ez az igazi
ördögi kör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése