Olyan, mint mikor egy madár száll a tenyeredbe, és te összezárod, hogy ne szálljon tovább.Észre sem veszed, hogy közben megfullad.
Így tudnám jellemezni az emberi kapcsolatokat.
Néha levegő kell.
Néha távolságra van szükség.
Néha esélyt kell adni a hiány érzésére.
Aztán újra közel menni.
Ez így működik.
Nem kell az első egy méternél már visszafele kapálózni, mert ott van egy kötelék ami bármerre mész, bármilyen messze, mindig ott lesz és amikor kell megrándul és visszatérsz a másik mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése