Beszélgetés.

-          Ha úgy vesszük, egyáltalán nem vagyok jó ember. 

Rengeteg hibám van.

Jelenbeli, múltbéli és jövőbeli. 

Volt idő mikor azt hittem törhetetlen, és példamutató vagyok.

Volt/lesz idő mikor az is voltam, de volt/lesz idő amikor nem. 

Hiszen az emberek mindig elbuknak aztán felkelnek. Nem?

Hiszen mindenki élete tele van erkölcsi buktatókkal és veszélyes döntéshelyzetekkel. Nem?

Hiszen néhányon mindenki elbukik. Nem?

Hiszen néha mindenki elcseszett. Nem? 

Hiszen néha mindenki kicsit kifordul önmagából, és nem figyel oda mit miért tesz. Nem?

Hiszen néha.... Nem?

Nem tudom..

Talán mindenki, de lehet csak páran, de végül is mindegy is a lényeg, hogy én igen, és ez most önzőség, igen, de most akkor is a lényeg csak az, hogy én igen, és nem az, hogy más is talán. mert most a lényeg az, hogy én elcseszett vagyok, de cseszettül, vagy legalábbis azt mondják. 

Ön mit gondol? - fordultam végül felé a kanapéról.

-          Nem tudom. - a háta mögött lógtak a diplomái és megjelenése is azt sugározta, hogy felettébb művelt még is csak ennyit válaszolt. 

-          Nos ha annyi tudással, amivel ön rendelkezik, csupán ennyi a meghatározás azt hiszem, tényleg van valami furcsa bennem, de tudja én mindig azt hittem, ha érezzük, hogy ilyenek vagyunk akkor még nem lehetünk őrültek, hiszen akkor vagyunk őrültek, ha nem tudunk róla. Nem?

-          Maga nem őrült ebben biztos vagyok. 

-          Ebben én is. 

-          Akkor miben nem biztos?

-          Az életben, azon belül az emberekben, a cselekedeteikben, a szavaikban, magamban, a saját tetteimben, a saját szavaimban… néha úgy érzem ez az egész csak egy álom, valójában nem is élek, sőt senki sem él. Nincs olyan, hogy élet, mindannyian ülünk egy elzárt, ablak nélküli szobában csukott szemmel és álmodunk. Megálmodjuk az embereket, a helyszíneket, a párbeszédeket, mindent..de valójában fogalmunk sincs arról, hogy milyen is a világ, vagy, hogy létezik-e, vagy, hogy mi létezünk-e. Elvégre olyan könnyen semmivé leszünk, és ami ilyen illékony dolog, mint ez az "élet" az, hogy lehetne ennyire szilárd és valóságos.?

-          Érdekes meglátás.

-          Épp arról beszélek Önnek, hogy nem is létezünk, hogy nem vagyunk valóságosak, hogy maga is csak egy kivetülés a fejemben és ennyi a véleménye? Meg sem próbál meggyőzni arról, hogy emberek vannak, és én is vagyok? 

-          Ez csak egy teória, olyan mint a hit. Van, aki elhiszi, hogy van és alárendeli az egész életét, és boldog a tudattól, hogy valaki figyeli és vigyáz rá, egyszerűen megteremti magának azt a tudatot, hogy az az egész létezik, de vannak olyanok, akik nem tudják ezt megtenni. Ez mind választás kérdése, ahogy Önnél is csak a döntésén múlik, hogy elfogadja, hogy valóságosak vagyunk, vagy a saját elméletét követi. Viszont, hogy miben változtatna ez az Ön életén? Fogalmam sincs. Ezért tanácsot sem adhatok. Melyikben boldog? Figyeljen erre az rossz nem lehet. 

-          Mi az a boldogság? - néztem rá teljesen üres tekintettel. Az arcán láttam a megdöbbenést, elhitte, hogy nem tudom, pedig csak tudni akarom, mit mond, elvégre ki ne tudná milyen boldognak lenni....

Elvégre az ember lehet akkor is boldog, mikor épp

egy illatot érez,

egy embert meglát,

tesz valami jót,

egy másik ember boldog,

szerelmes,

mást szenvedni lát.

sír,

.

.

.

lényegében, bármikor lehetünk boldogok, mert a boldogság mindenkinek más.

Tégy valamit!

Tanulj, alkoss, hagyj nyomot!
Lényegtelen mit teszel, csak tégy valamit!
Ne engedd, hogy nyom nélkül eltűnj!
Rombolj, építs, szépíts! - mert ez így működik.
A lényeg, hogy ha már élsz tégy valamit amiért megérte, hogy esélyt kaptál.
Elég akár egy emberben, csak tégy valamit!
Ne csak legyél!
Élj!
Szeress!
Utálj!
Szeress újra!
Nőlj fel!
Öregedj meg!
Válj bölcsé!
és halj meg úgy, hogy elmondhasd volt értelme.

Átmenetileg nem üzemel.

Nem teljesen tudom
sőt semmit se tudok
sejtésem sincs
ötleteim sincsenek.
Valamiféle rövidzárlat lehet, ahol az agyam az áramkör és a szívem a biztosíték.
Valami lecsapta a biztosítékot és megszakadt az áramkör.
Az áramkörben folyó áram az érzelmek, és most elszabadultak.
Feleslegesen keringenek össze-vissza, nem maradnak egy helyben, minden pillanatban mást akarnak.
Jobb helyett balra, bal helyett jobbra.
Teljesen mindegy mi a kérdés a válasz akkor is folyton változó.
Karbantartót kérnék...

Felépülés.

Ha utálnálak,
még éreznék valamit,
de már ez sincs.
Eltűnt a hiány.
Eltűnt a megszokás.
Eltűntél te.
Eltűnt minden.
Eltűntem én is.
mert a távolság megváltoztat.
a hiány megerősít.
a fájdalom új embert épít.

KÖNYV!!!!!!

Zajlik az élet.
Pörögnek az események, még is csak telnek a napok, de minden napban van valami öröm.
http://publioboox.com/hu_HU/magadnak-magadert 
Mától elérhető a könyvem könyvformátumban nem csak e-könyvben.
Fogyasszátok egészséggel. : )

Önérzet.

Ha tesznek ellenünk valami rosszat,
valami teljesen megbotránkoztatót,
valami megalázót,
valami...
teljesen mindegy mit csak valamit ami az önérzetünket vérig sérti,
valamit ami teljesen porrá zúz minket belül.
Meg lehet bocsájtani, talán nem is olyan nehéz
mert idővel meg lehet, de visszaengedni az embert a mindennapjainkba...
azt idővel sem lehet.

Szívből szeretni az átlagember is tud, de szívből megbocsátani: csak az átlagfeletti képes.

Aragóniai Erzsébet

Fel.

Felfelé lépkedni a lépcsőn és látni, hogy egyre kevesebb van.
A pontos számot nem tudni, de mindig érezzük, hogy fogy.
Azt sem vesszük észre pontosan mennyit lépünk át egyszerre, hiszen lehet egyesével haladni, de akár hármasával is futni.
Futni a vége felé..
mert kit ne érdekelne, hogy mi van ott fent.
Elvégre az ember mindig úgy gondolja ami fent van az jó.
Hiszen kiskorunkban mindig a felső polcon volt az édesség.
A ranglétrákon is felfelé akarunk haladni,
és a menny is felfelé van.

Delete?

Ha nem gondolunk rá olyan mintha meg sem történt volna?
Lehet valamit a felejtésbe temetni? annyira, hogy ne lehessen kiásni...
nem tudom, de szeretném.
Ha nem is elfelejteni csak teljesen múlt részévé tenni.
Tettek.
Érzelmek.
Gondolatok.


amik teljesen elvetemültek, ballépések..
csak átlépni felettük nyom nélkül.

Mindenkiben,mindenki.

Veszekszünk..
mert ugyanolyanok vagyunk
mert benned önmagam látom
te pedig bennem önmagad.
Látjuk a hibáink, és szemet szúrnak az apró, idegesítő berögződések.
Eszünkbe juttatjuk, miért is utáljuk önmagunk.
Az ember soha nem szeret rádöbbenni arra, hogy mennyire is förtelmes.
Mégis valahogy megnyugszunk tőle, mert rájövünk, nem csak mi vagyunk szörnyek.

?

Nem vagyok szerelmes.
Nem is akarok az lenni.
Olyankor sebezhetőnek és gyengének érzem magam.
Hiába mondják, hogy egy megbízható társ az igazi boldogság...
én nem lehetek másképp boldog?
Miért kell a boldogsághoz 2 ember?
Azért, mert az ember társas lény?
A barátok is társak.

Többarcúság.

Az embernek annyi arca van ahány embert ismer.
Miért?
Nincs két ugyanolyan ember akihez ugyanolyan kedvel, hangnemmel, tekintettel, mosollyal tudnál fordulni.
Meglátsz valakit és máris kiül valami az arcodra.
Észrevétlenül. Reflexszerűen.
Ne aggódj, ez nem hiba! Mindenki így van vele.
Egy emberről körülbelül 5 másodperc alatt megalkotod az első benyomást ami onnantól kezdve mindig benned lesz.
Elég egy köszönés, és az agyunk már elemezi, aztán az eredményt az arcunk közli.
Ez mind pár másodperc.
Aztán már is hozzárendeltünk valakihez valamilyen hangulatot, hozzáállást.
Aztán tovább megyünk és újabb áldozatot keresünk.

Pozitív felfogás.

Nem az a lényeg, hogy hol vagy.
Nem az a lényeg mit csinálsz.
Itt hidd el tényleg csak az a lényeg, hogy élvezd.
Hidd el rövid ez a pár év amit itt töltünk.
Vannak események amik sorsdöntőek és néha elbukunk rajtuk, de lehet az nem is bukás hanem így kell lennie.
Elvégre azt mondják az élet az amikor olyan történik ami nem volt eltervezve.
Lehetsz akárki..
Lehetsz igazgató,
Lehetsz utcaseprő
Lényegtelen, mert ha élvezed senki nem köthet bele.

Új hely!!

http://jr-sweet.blog.hu/ (érvénytelen)

Átköltöztetési próbálkozások.

Nincs próbálkozás. :)

Kipukkadt buborék.

A hely ahol élünk egy burok olyan, mint a hógömbök és mi vagyunk benne a hóemberek.
Zajlik benne az élet, de úgy igazán messze nem látunk el.
Néha valaki felrázza és olyankor kicsit felborul a megszokás, de aztán újra beáll a monoton rend.
Aztán mindig jön az mikor tágítani kellene, de nem lehet...
kipukkad, hátrahagyjuk és újat építünk.
de a gömb üvegből van, megvágja a talpad miközben tovább állsz.