Kérlek.

Kérlek csak gyere ide és vágj jól pofon.
Ígérem akkor újra mindent tisztán fogok majd látni, csak most gyere ide és tedd meg különben megint lesüllyedek..
Ments meg önmagamtól és az érzéseimtől! Segíts!
Gyere ide és üss meg, hogy észhez térjek és lássam amit mindenki más. Kérlek segíts, hogy én is úgy lássak mint te.
Kérlek csak gyere ide és állíts most talpra különben visszaránt és nem lesz erőm előremenni.

Kérlek csak gyere és ments meg önmagamtól.

Miért?

Sosem érdekelt ha bántottak. Mindig elviseltem, mert azok az emberek idegenek voltak.... de amikor belenéztem a szemébe és már nem találtam Őt benne megijedtem. Akkor éreztem, hogy valami tényleg igazán fáj és az Ő fejében átvette az irányítást a méreg. Bármit mondtam volna nem lehetett megállítani.
Az már nem Ő volt.
Aztán visszatért...hiába.
Ránéztem és már nem láttam Őt. Csalódott voltam és csak azt akartam, hogy mindenki hagyjon békén.
Nem értett semmit.... én pedig egyre csak azt hajtogattam, hogy tűnjön el.
Talán még most sem érti mi is fájt igazán, pedig ez egyszerű.
Az, hogy én hittem neki mikor azt mondta Ő más lesz.

Üldözött.

Olyan érzés volt, mintha egy vad lennék, az erdőben ő pedig kergetne. 

Hiába nem láttam a hátam mögött akkor is éreztem, hogy utánam lohol és futnom kellet, mert nem tudhattam mikor ugrik elő egy bokorból. Én voltam az állat és Ő a vadász, aki addig hajtja áldozatát, míg teljesen összezavarodik és elfárad.  

Csupán csak úgy tett mintha el akart volna kapni valójában pedig még eszébe sem volt, még csak élvezte a hajszát és a félelem szagát, ami belőlem áradt. 

Minden egyes kanyarnál gondolkodtam most vajon balra vagy jobbra? 

Merre menne?

 Arra ne menj! 

Ő is ott lesz! 

Mindjárt utolér! 

FUSS!

Miközben menekültem a fejemben folyton megjelent a kép, ahogy megtalál… egy pillanatra látom majd már csak annyi lesz az egész, hogy hirtelen a földön fekszem. Akkor majd már minden lenyugszik és a szívverésem is lelassul, majd végleg leáll.

Ha utolért és megölt majd megnyugodhatok, de addig nem.  

Hiba.

Anyukám mindig azt mondta, hogy ha elkövetek egy hibát ne szomorú legyek hanem álljak fel és tanuljak belőle. Még is ha elkövetek valamiféle ballépést mindenki más megvet és elkerül.
Hiába állok fel ha nincs ki utána tovább kísér... lehorzsolt lábbal véres könyökkel indulhatok tovább egyedül, mert mindenki más túlságosan el van foglalva azzal, hogy bebizonyítsa Ő mennyivel jobb, hogy Ő nem követ el hibát aztán miközben fenn hordja az orrát nem veszi észre és már a földön is van.
 Hiába kiabál, Őt sem segítik fel, mert mindenki azzal van lefoglalva, hogy megmutassa Ő nem olyan balf*sz, min te.
Pedig pontosan ugyanolyan..

Ha..

Ha használati utasítást kéne magamról írni csupán egy mondatot írnék bele.
- Ha nem akarsz bonyodalmat magadnak inkább ne ismerj meg.

Ha egy szóval kéne magam jellemezni :
 - Sorscsapás.

Ha egy percet adnának, hogy bemutatkozzak.
 - Elmondanám a nevem, az életkorom és a maradék 50 másodpercbe csak csendben mindenkinek a szemébe néznék és Ők eldönthetnék, hogy milyen vagyok. Úgysem számítana mit mondok, mert mire kinyitnám a szám már rég megalkottak rólam egy képet.

Ha lenne egy napom, hogy odamenjek ahova akarok.
 - Nem tudnám merre induljak.

Ha lehetne egy kívánságom.
 - Nem olyat kívánnék amire nekem van szükségem.

Ha megkérdeznék jó ember vagyok-e.
 - Egyértelműen nem. Nincs olyan, hogy jó ember. A jó és az ember két olyan fogalom ami ellentéte egymásnak. Minden ember hibázik néha. Az, hogy attól rossz lesz-e az már mások megítélésétől függ de semmiképp sem lehet teljes mértékig jó.

Kell.

Ragaszkodom hozzá, és azt érzem, hogy kell nekem. Biztonságot nyújt és szilárd talajt ami mostanában olyan kevésszer jut... félek majd, hogy lesz idő mikor ez elmúlik, és akkor tudom, hogy minden meginog alattam és én elveszek.
Nem  azért, mert szükségem van valakire mindenáron aki tartja bennem a lelket sokkal inkább azért, mert majd nem tudom elképzelni, hogy még egyszer valaki elfogadjon, elviseljen teljesen úgy ahogy vagyok... minden szeszélyemmel és őrületbekergető szokásommal.
Nem tudnám még egy embernek mindezt elmagyarázni és megmutatni, hogy hogyan is működök...