Üldözött.

Olyan érzés volt, mintha egy vad lennék, az erdőben ő pedig kergetne. 

Hiába nem láttam a hátam mögött akkor is éreztem, hogy utánam lohol és futnom kellet, mert nem tudhattam mikor ugrik elő egy bokorból. Én voltam az állat és Ő a vadász, aki addig hajtja áldozatát, míg teljesen összezavarodik és elfárad.  

Csupán csak úgy tett mintha el akart volna kapni valójában pedig még eszébe sem volt, még csak élvezte a hajszát és a félelem szagát, ami belőlem áradt. 

Minden egyes kanyarnál gondolkodtam most vajon balra vagy jobbra? 

Merre menne?

 Arra ne menj! 

Ő is ott lesz! 

Mindjárt utolér! 

FUSS!

Miközben menekültem a fejemben folyton megjelent a kép, ahogy megtalál… egy pillanatra látom majd már csak annyi lesz az egész, hogy hirtelen a földön fekszem. Akkor majd már minden lenyugszik és a szívverésem is lelassul, majd végleg leáll.

Ha utolért és megölt majd megnyugodhatok, de addig nem.