Kell.

Ragaszkodom hozzá, és azt érzem, hogy kell nekem. Biztonságot nyújt és szilárd talajt ami mostanában olyan kevésszer jut... félek majd, hogy lesz idő mikor ez elmúlik, és akkor tudom, hogy minden meginog alattam és én elveszek.
Nem  azért, mert szükségem van valakire mindenáron aki tartja bennem a lelket sokkal inkább azért, mert majd nem tudom elképzelni, hogy még egyszer valaki elfogadjon, elviseljen teljesen úgy ahogy vagyok... minden szeszélyemmel és őrületbekergető szokásommal.
Nem tudnám még egy embernek mindezt elmagyarázni és megmutatni, hogy hogyan is működök...