Fogalmam sem volt, hogy ez ilyen nehéz lesz. Erősebbnek gondoltam magam, mint kellett volna... tehetek bármit mindig lesznek akik összezavarnak és elvesztem tőlük a fejem.Az ilyen embereket egyszerre gyűlölöm és kedvelem, mert meg van bennük valami amitől azt éreztetik, hogy a másiknak szüksége van rá, de néha minden függőségben kell egy kis szünet.
A kérdés az, hogy mennyire is vagyunk rászokva. Annyira, hogy beleőrülünk ha le akarunk állni vagy kibírjuk épp elmével mikor majd visszatérünk hozzá... és mi történik, ha majd azt érezzük nem akarunk visszaesni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése