Elmélet a Férfiról.

Aki fél a kötelezettségtől kisfiú. Aki fél egy nő mellett lenni kisfiú, bár azt hiszi ha egyszerre több van Ő attól férfi. A magány lesz a véged és a gyűlölet tárgyává válsz. Légy kisfiú ha azt hiszed férfi vagy, de ha férfi vagy légy hű és igaz. Aki kemény és rezzenéstelen arccal néz végig bármit kisfiú. Aki felvállal mindent az igazán férfi. Ne hidd, hogy attól mert talán kocka hasad van és a tinik bálványoznak férfi leszel, ha majd megtudsz tartani egyetlen nőt válsz férfivá.!

Rádöbbenés-

Az álmosság kerülget, szinte lezárul a szemem és soha sem akar felnyílni, de tudom nem lehet. Csinálni kell! Hiába csukom le az élet valójában nem áll le, csupán én pazarlom el az óráimat. Minden pörög tovább, én hiába kapcsolok ki, a világ nem teszi. Nem kímél! Ha kell az utolsó percekig gyötör, de nem engedi, hogy pihenj csak ha ő is úgy akarja. Azt hinné az ember Ő a báb mester, de meglepődne ha tudná Ő csupán a báb.

Nézőpont kérdése.

Azt mondták úgy nézek ki, mint akinek sok az önbizalma... pedig nem. A trükköm egyszerű.Nem vagyok hibátlan, de ezt kaptam és ebből kell a legjobbat kihoznom, ha úgy sem vagyok valakinek elég jó arról már nem én tehetek. Nagy elvárások vannak, de attól, hogy a külsőd tökéletes még a belsőd rohadhat. Ezt sose feledd. Inkább élek kívül hibákkal, de belül boldogan.

Egyenlet.

Te+Én=?

Ez egy igazán bonyolult két ismeretlenes matematikai egyenlet. Talán megoldhatatlan...
és ez egy igazán bonyolult valós probléma melynek a megoldása ismeretlen, következménye beláthatatlan, értéke felbecsülhetetlen, nehézsége fel nem fogható de még is minket érdekel. Mazochisták
vagyunk, mert napról napra növeljük a bukás és fájdalom esélyét s mértékét de még is megtesszük, mert tudjuk mennie kell. Mert tudjuk egyedül nehezebb.

Egyszer fent aztán...

Ez egy mérleghinta. Egyszer te vagy fent, aztán hirtelen valaki felmászik a másik felére és se perc alatt Ő kerül felülre. Egyensúly nincs valaki mindig lejjebb és valaki mindig feljebb lesz. Összhangot nem találsz...hiába menekülsz a hinta mindig ott lesz csupán egy helyben rohansz és előbb elfáradsz. Ha süllyedsz már hiába kapálózol és kiabálsz csak több vizet nyelsz..

Megfigyelő.

Majd egyszer...
Majd egyszer sikerül átlépnem a határt. Majd egyszer sikerül felfednem magamnak, hogy mi van a sötét függöny mögött de addig az egész élet olyan, mint egy varázsló előadása. Ott sem tudod, hogy csinálja a trükköket, de még is csak ülsz és élvezed, akkor is ha tudod csupán illúzió. Ez is olyan...nem tudom mi zajlik bennem ott legbelül, de csak csendben figyelek és tudom lehet csak trükk az egész és mikor lehullik a lepel nem lesz ott más csupán egy tükör miben önmagam fogom látni...lehet nem tudok majd meg semmit, csupán, hogy végig én voltam, de addig, mint egy kíváncsi kisgyerek várom csillogó szemekkel az ismeretlen perceket.

Tettes vagyok?

Megbántottam. Összetörtem és a darabjait felgyújtottam.
Most a bűntudat engem éget el s majd hamvaiból talán újjáéledtem. Nem ismerem magam és Ő sem engem. Nem értem magam és Ő sem engem. Tudom, hogy mi az mit érzek, de ő nem érti...padlóra küldtem pedig én tényleg akartam...fáj és belülről mardos, de nem hat ki a külvilágra ez az egész. Ilyen érzés lehet hidegvérrel ölni? Mikor csak csinálod de semmi érzelem nem jut ki a felszínre? A hidegvérű gyilkos nem is érez, én csupán nem hagyom, hogy más is megtudja, hogy fáj...ez ugyanolyan rossz?

Csak benéznék, hogy milyen a normalitás..

Nézhetsz a világra olyan szemmel amilyennel csak akarsz. Nem vagy köteles elmagyarázni senkinek sem, hogy mit miért látsz úgy ahogy, ha te érted és élvezed hát figyeld onnan ezt az őrültekházát elvégre mi a normális?
Nekem furcsa ez a szó és érthetetlen. Mikor vagyok normális? Ha úgy nézek ki mint a legtöbb? Ha úgy viselkedem, mint a legtöbb? Ha úgy beszélek, mint a legtöbb? Ha ez kell hozzá akkor köszönöm de nem. Maradok a kívülállók klubjában itt is jól megvagyok.

Attól függ..

  -  Maga őrült?
  -  Az egy olyan dolog ami nézőpontonként változik. Egyesek szemében igen, egészen biztos. Másoknál teljesen normális vagyok és biztosan vannak olyanok akik teljes elmeháborodottnak gondolnak. Jó magam úgy vélem van rá hajlamom, és néha ki is tör rajtam de amíg tudom magamról hogy az vagyok addig az állapotom nem súlyos.
   - Szóval tisztába van azzal, hogy maga nem normális?
   - Tudatában vagyok, de manapság ki számít normálisnak? Van egyáltalán bármi leírás arról, hogy mi sorolható abba a kategóriába és egyáltalán van jogunk egymást besorolni, felcímkézni?
   - Mi segítünk rajtuk.
   - Kérték ők?
   - Hát..nem.
   - Ahogy én sem. Nincs olyan, hogy őrült. Azok az emberek úgy látják a világot attól még nem rosszabbak, mint mi. Talán ők élik a jobb életet, hiszen egy teljesen más világot látnak, olyat ami nekik tetszik. Ne akarják tőlük ezt elvenni, mert a való világban őrülnének meg igazán.

Hobbi.

Ez egy függőség, de nem rossz szokás és olyan ritkán tér be hozzám, hogy nem tudnám nem imádni mikor megérkezik. Mikor itt van felszabadulok és csak vagyok. Másik szemmel nézem a világot. A lencsén át a színek élesebbek és a kontrasztok erősebbek, a háttér homályos és a fókuszpont leszűkül majd egy gomb nyomás és a világ egy másodpercre leáll és megmarad a csend és a nyugalom egy képkockán. Szenvedély és függőség, de nem érdekel, csak jön és elsöpör mindent, azt akarja, hogy akkor ott úgy lássam a világot ahogy más nem. Belülről szétfeszít és addig marad míg el nem éri célját.

Hullámvasút.

Soha nem fogom megérteni miről is szól ez a játék. Mindig a jó után jön a rossz. Ennyit tudok. Semmi mást. Ő irányít, Ő vezet engem idegen terepre, talán még Ő sem tudja mikor megyünk jobbra s mikor balra. Néha megőrülök, hogy nem ismerem, de később mindig rájövök így kell lennie, ha kiszámítható lenne ki szeretne élni? Így is néha olyan unalmas és monoton. A fekete-fehér nem a színem.Tudni akarnám minden következő lépés következményét? Nem. Minek akarjam tudni, hogy ezzel most rombolok vagy építek, inkább bukjak a végén nagyobbat, de élvezzem a bukáshoz vezető utat is. Nem létezik teljes kudarc csupán akkor ha az utazásban nem lelted örömöd, de akkor inkább add fel az életet és légy robot.

Rendszer.

A ma után jön a holnap és a holnap után jön egy másik holnap. Mindig lesz ma és mindig lesz holnap. Nem tudod mikor fogynak el a holnapok és nem tudod mikor van az utolsó ma. Mindennap csak egy nap. Egyik sem rossz eleve, mi tesszük azzá, Ő nem tehet róla, hogy nekünk nem jött össze valami, Ő csupán van. Semleges, mi töltjük ki színekkel és érzelmekkel, mi adunk neki életet. Mi formáljuk, mi adunk neki életet, nélkülünk Ők sem lennének. Ha rossz a napod ne a napot utáld, Ő nem tehet róla, Ő csupán egy ártatlan elszenvedő.