Tudtam, ha azt mondom most, hogy nem akkor végleg ennyi
lesz. Valamiért mégis most erősnek éreztem magam, még akkor is ha tudtam ezzel
összetöröm. Valamiért most képes voltam önző lenni… de nem tudtam mikor lennék
újra képes ekkora erőt érezni magamban.
Érzem, hogy ez most tényleg más, hogy
már valamiért kialudt az a sok szikra, ami eddig égett. Valamit elveszítettem.
Őszintén fogalmam sincs, hogy mit.
Eleinte megrémültem attól, hogy megtudok állni a két lábamon és nem hiányzik mellőlem senki. Aztán napról napra jobban megy és már sokkal inkább az ijeszt meg, hogy valami hatalmas dolog el tud tűnni nyom nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése