Hiba.

Anyukám mindig azt mondta, hogy ha elkövetek egy hibát ne szomorú legyek hanem álljak fel és tanuljak belőle. Még is ha elkövetek valamiféle ballépést mindenki más megvet és elkerül.
Hiába állok fel ha nincs ki utána tovább kísér... lehorzsolt lábbal véres könyökkel indulhatok tovább egyedül, mert mindenki más túlságosan el van foglalva azzal, hogy bebizonyítsa Ő mennyivel jobb, hogy Ő nem követ el hibát aztán miközben fenn hordja az orrát nem veszi észre és már a földön is van.
 Hiába kiabál, Őt sem segítik fel, mert mindenki azzal van lefoglalva, hogy megmutassa Ő nem olyan balf*sz, min te.
Pedig pontosan ugyanolyan..