Kipukkadt buborék.

A hely ahol élünk egy burok olyan, mint a hógömbök és mi vagyunk benne a hóemberek.
Zajlik benne az élet, de úgy igazán messze nem látunk el.
Néha valaki felrázza és olyankor kicsit felborul a megszokás, de aztán újra beáll a monoton rend.
Aztán mindig jön az mikor tágítani kellene, de nem lehet...
kipukkad, hátrahagyjuk és újat építünk.
de a gömb üvegből van, megvágja a talpad miközben tovább állsz.