2015. március 30., hétfő

Szemtől szembe.

Szemben állni vele, a szemébe nézni, és beszélni... mintha megint kisgyerek lennék és Ő pedig az anyám. Szemeiből áramlik a szigor, még is ott van valami kellemes melegség. Látja, hogy gyámoltalan vagyok, de azt is, hogy bűnös. Kemény a tekintete még is puha.
Ilyen érzés az igazsággal szemben állni...
Nem büntetne ha hazudnék, de tekintete megváltozna. Elsötétülne és látnám a csalódást, mint mikor édesanyádnak letagadtad, hogy te jöttél be sáros cipővel. Ő se mondott semmit, csak megrázta a fejét és némasággal büntetett.
Ha az igazság némaságot fogad, minden erkölcs elveszik...
és ha minden erkölcs elveszik...
menekülj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése