Káros szenvedély, de lehetetlen megunni...ahogy mélyen beleszívok és érzem, hogy a pupillám kitágul majd a füst hömpölyög ki az orromon és értelmetlen mégis csodás alakzatokat ölt. Abban az egy szálban benne van minden reménye annak ki meggyújtja és minden bánata... Ahogy figyelem miként egyre csak fogy és fogy mindig eszembe jut az én életem is csak egyre fogy. Több idő sosem lesz hátra mindig csak kevesebb de a teendő mégis több. Élni akarok, nem pedig azon filózni mit tegyek meg amit mindenképp akarok. Ezt nyújtja ez az egy szál. Egy mély szívást a remény cigarettájából