Az elmém fogva tart. Furcsa képek villannak be néha.
Van, hogy többször de van, mikor napokig
békén hagynak.
Az embereket másképp látom, ha jók az arcuk ragyog,
de ha rosszak eltorzul. Elmémet titkolom, mert a testem egy máz mi egyben
tartja. Olyan, mint a smink, ami itt-ott eltakarja a hibákat. Hiszem, hogy
mindenki másképp látja a világot, még is érzem, hogy az enyém sokkal inkább
furcsa. Sokszor érzem magam a képzeletem játékszerének magam, és olyankor csak
csendben próbálok ülni nehogy más is rájöjjön, mi zajlik bennem. Félek ha
valaki a szemembe néz észrevesz valami sötétséget és majd mindenki elmenekül. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése