Belefáradtam az életbe. Kidőltem. Nincs erőm még egy lépéshez. Úgy érzem lassan jön a búcsú ideje... ha nem is az élettől, de valami már nagy sebességgel közeledik felém és félek tőle. Mindenhol, mindig csak az van a fejemben mikor és hol csap le rám. Lehet őrültnek hisznek emiatt, de akkor is tartok a változástól. Félek, hogy valami olyat hoz be az életembe amitől rosszabb lesz. Hiszen kitudja mit hoz a jövő de belül mégis kínozza az az érzés, hogy valami történni fog.