Tudom , te úgy szeretsz ahogy vagyok.

Tudom, téged nem érdekel ki mit mond/gondol. 

Tudom, te neked csak én kellek. 

Tudom, neked így szép az élet ha velem kelsz, fekszel. 

Tudom ha nem vagyok fáj. 

Tudom, téged csak a két szemem ragyogása érdekel és semmi más...

de itt jön az a bizonyos DE. Ilyenkor a szemed már könnyezni kezd és az én szívem is össze szorul. 

Mindkettőnk lélegzete elhallgat...és mégsem mondom ki.

Magamban tartom,hogy vége. Hiszem, hogy még változik az érzés s a bizalom a semmiből új talajra lép.