2015. április 25., szombat

Emberi hülyeség.

Mindig menni akarunk, és tovább állni...
aztán mikor eljön az a pont, hogy tényleg megtehetjük, valahogy minden maradásra kényszerít.
Minden átértékelődik, és minden fontos lesz.
Aztán már maradni akarunk.
Ilyenkor ilyen lehetőség általában nincs.
Amikor otthagyhatunk mindent, hirtelen miért áll össze minden és lesz egészen elviselhető?
Talán, hogy jó szájízzel váljunk el?
de akkor meg ott lesz a honvágy ami mindig visszahív...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése