Szobám

A szobám négy falból áll.
Aztán ha bemegyünk az ajtón
van benne asztal, szekrény, tükör, ágy.
A szobám mesél.
A falakon képek és különböző színek.
A szobám egy külön világ.
Megteremtettem benne egy atmoszférát.
Ahol béke van.
Ahová a világ nem törhet be.
Ahol a padló kényelmes,
a falak kedvesek,
és az ágy mindennél puhább.
Van egy ablak, is.
Az az égre néz.
Megmutatja nekem a világ legszebb részét.
Az ablak alatt vagyok én, a puha ágyon, boldogan,
mert a szobám én vagyok és a szobám bennem él,
és néha én benne,
mert a szobám a szívem,
és néha a szívem a szobám,
mert a kettőnek egyeznie kell,
mert mindenkinek kell egy darab a világból ami csak az övé.
Ahol csend van,
ahol egyedül van,
és ahol tudja, hogy sérthetetlen.