Néha érzem, hogy ott belül kicsit fáj. Elvégre itt éltünk, mindig...ha itt hagyjuk ugyanazok maradunk? Nem marad itt egy darabkánk? Nem szed majd szét a honvágy?
- Bármikor visszajöhetünk.- Az már nem olyan. Az csak egy látogatás, akkor már nem vagy része az itteni életnek, akkor már ez a levegő lesz furcsa és a másik megszokott. Akkor már csak egy idegen leszel, egy rég elfeledett látomás. Te emlékezni fogsz mindenre, de addigra a járdák már elfelejtik a lábnyomod, a levegő az illatod és az emberek az arcod. Mindenesetre én emlékezni fogok, mindenre, jóra és rosszra, pillanatokra mikor utáltam és mikor szerettem itt lenni, mert okkal kerülünk egy helyre és az a hely formálni kezd minket, felépít, majd ha úgy látja, hogy megtett mindent elenged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése