Hajnali egy és még mindig nem alszom. Szemeim a csillagokat fürkészik. Mintha Ők választ adhatnának a kérdéseimre... Vagy talán csak egy hullócsillagot lesnek hátha kívánhatok. Csalódnom kell, mert telik az idő de semmi változás... Felelet nincs csak az éj csendje. Most minden seb felszakadhat, minden könny kifolyhat. Nem látja senki... de nem indul meg szememből a patak s kezem sem kezd remegni a dühtől. A meg nem történt dolgok mindig érdekesebbek, mint a megtörténtek...