Rám mosolyogsz, közel hajolsz, homlokod az enyémhez ér... Csak nézzük egymást, de egyikünk sem lép. A határt nem feszegetjük, mert  nincs útlevelünk és félünk vissza többé nem vonulhatnánk. Mi megy végbe az agyunkban nem tudjuk, de mindketten azt találgatjuk mit akar, mire gondol? Nem számít...véget ért felegyenesedtél és elmentél. Minden mi volt a homály fedi és a múltban fog ragadni.