Nem tudtam mi vár rám mikor belépett az életemben. Tudtam, hogy közel kerül hozzám és megért majd... De hogy ennyire azt a legrosszabb rémálmaiban sem reméltem. Mindennap olyan, mintha egy napló lenne. Félek egyszer valaki kinyitja s bele olvas, rettegek egyszer majd más is meg ismer s nem érti ki vagyok elretten és meghátrál. Bízom benne, de életem része oda van bejárása ahová senkinek sem. Nem használja fel ellenem tudom, de aggódom mi lesz ha majd gyerekeinknek kell elmesélni a múltunkat, s nem ugyanannak a személynek magyarázzuk majd, de akkor mégis majd egy percre ismét találkozik lelkünk, mert volt közös pontunk. Mi lesz ha megszakadok a fájdalomtól és majd újra látni akarom?