Érezzek vagy ne.

Összetörnek és ott hagynak. Nem foglalkoznak a romokkal.  Azok felett valahogy olyan könnyen átlépnek...mintha szívtelenek lennének. A saját céljuk érdekli őket, az, hogy közben mindent ledöntenek számukra mellékes.

Az ilyeneknek mi csupán lerombolható falak vagyunk, átléphető kőhalmok. A szívtelenek világában az érző szívűeket elpusztítják. Tegyek hát úgy, mint akinek nincs szíve és akkor maradhatok? Mi van ha a látszat végül már belém hatol s olyan maradok? Így meg eltaposnak...mit tegyek? Éljek hát másként, vagy éljek amíg tudok önmagamként? Ki tudja megmondani, melyik a jobb, s ki a boldogabb? Hisz én azt hiszem én vagyok az, de Ők meg azt hiszik, hogy Ők azok. Zavaros az egész és nekünk itt kell élnünk, mert kitörni nincs esélyünk...