Féltékenységből...

Tudtam, hogy gyűlölni fogom, pedig semmit sem tett ellenem. Tudtam, hogy nem fogom kedvelni, pedig még csak nem is láttam…de én tudtam. Tudtam, hogy tiszta szívemből haragudni fogok rá.

Hogy miért?

Mert Ő az, ami én akartam lenni. Láttam benne az egykori jövőképem és fájt, hogy letettem róla. Tudom, hogy az én hibám, mégis rá vetítettem ki. Ő felnőtt volt, és megszerezte azt amit én is akartam…de valamiért meghalt bennem a vágy. A nehézség kiölte belőlem, ezért talán nem is volt igazi álom…csupán egy terv, még is fáj, hogy Ő az ami én is akartam lenni.