A halál mint olyan, hirtelen dolog. A pillanat műve. És nem ismer kegyelmet.
A halál mindig olyankor jön mikor az ember bevégezte a dolgát, tehát tökéletesnek látja a világot és a legboldogabb ami valaha is lehetett.
Én azt hiszem a legboldogabb vagyok.
Akkor most féljek, hogy bármelyik percben meghallhatok?
Miért várja el az élet tőlünk, hogy valami miatt mindig szoronganunk kelljen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése