Azt hittem nem vagyok mérges.
Pedig legbelül még mindig áramlik bennem a düh. Egyszerűen
csak nem akarom kiengedni, de néha jönnek erős megjegyzések a nyelvemre még is…
még sem engedem ki. Akkor megmérgezni minden körülöttem, beleértve engem is. Akkor
csak a bosszú érdekelne, és, hogy lássam úgy szenvedni Őt, mint akkor én. Azzá válnék,
ami Ő akkor volt, ha nem is szándékosan volt olyan amilyen. Nem nevezhetem ki
magam bírónak és ítélhetem kárhozatra. Akkor, sem ha néha éjjel még fáj belül,
hogy mennyire elbánt velem.
Soha, senki felett nem ítélhetünk. Akár hiszünk a sorsban akár
nem, rá kell hagynunk. Nekünk nincs jogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése