Kötéllel a lábamon.
Sikítani a nagy semmibe.
A szél az arcomba vágja magát. Pofátlanul közel rámosolyognék az aszfaltra majd visszarántana a kötél.
Pont, mint mikor nyíltan kacérkodunk valakivel még repülés közben visszapillantanék rá és magamban gondolnám, hogy nem kapsz meg.
Érezni az adrenalint a véremben ahogy szétárad mindenhol és a másodperceket óráknak érezni.
Akarom érezni, hogy egyszer én irányítom ezt az egészet és nem Ő engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése