2014. december 15., hétfő

Te arra, én amarra.

Nem kívánok
neked semmit.
Magamnak sem.
Egymás mellett mentünk.
Néha az egyikünk egy fél lépéssel előrébb, de a kezünk mindig összeért.
Most már elég.
El akarom engedni.
Már súlyossá vált.
Elfáradt a karom, és elgémberedtek az ujjaim.
Azt sem kívánom, hogy legyen vége.
Azt se hogy ne legyen.
Csak te menj jobbra én meg balra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése