- Az élet? Olyan dolog ami néha fáj, mert nagyot üt és a fejem a padlóba koppan, de mikor egy kis időre felemel onnan határtalan boldogság veszi kezdetét, majd megint odalent végzed.
- Nem fáj ez?
- Szép lassan hozzá szokunk.
- És ha nem?
- Akkor eltűnünk.
- Eltűnünk? Ezt nem értem. Felszívódunk.
- Nem kelünk fel többet és nem repít tovább a boldogság.
- Ha felnövök... én is olyan leszek, mint te?
- Milyen?
- Boldog és szabad.

- Nem te boldogabb leszel.