2012. január 23., hétfő

Barát.

Igaz barát vagy és mindent megbocsájtasz. Nekem, de nem annak ki összetörte szívem. Elfelejted ha veszekszünk és rosszat vágok a fejedhez. Elnézed ha szerelmes leszek egy 5 percre és teljesen bekattanok. Nem veszed magadra a depressziós napjaim. Ha elmegyek leülsz és megvárod míg visszajövök. Ha nevetek velem nevetsz, ha épp elesek elkapsz, de ha mégsem sikerülne együtt kötünk ki a betonon és röhögőgörcs közepette próbálunk felállni.
Más nem érti, nem érzi, de mi tudjuk a világ nekünk MI. Egy ócska mosoly nem ver át látod, hogy belül ordít a kislány. Bármi van ott vagyunk, és addig nem megyünk el míg nem nevetéstől fuldokolva rohanunk vízért, majd az orrunkon jön ki mert röhögtünk. Egy szomorú estén együtt végezzük a konyhapadlón, de tudjuk bármi is lesz a mi világunk egy varázsvilág. Ha belépünk nem bántanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése