Időutazás.

  Egy napra visszamehettünk a időben. Megtapasztalhattuk milyen is az mikor ott vagyunk egymásnak és boldogok vagyunk. Nem sok embernek adatik meg tudom, de mégsem éreztem azt a határtalan boldogságot.

   Ő mosolyogott én mosolyogtam, de mindketten tudtuk ki kell lépnünk a szoba ajtaján és visszalépni a jelenbe, elfelejteni egymást. Nem tudtuk megtenni, a régi időkben ragadtunk. Azt akartuk, hogy így legyen minden, ahogy akkor volt. Mellkasába temettem a fejem és könnyek kezdtek el folyni az arcomon miket végül inge itatott fel. Érezte, de nem szólt csak állát a fejemre tette és szorosabban ölelt. Csendben feküdtünk egymás mellett és csak a szipogásom zavarta meg a hallgatást. Bármennyire is akartam nem tudtam abbahagyni, a testem remeget a félelemtől, hogy eltűnik mellőlem és csak a levegő vesz körül karjai helyett. Magához húzott, de nem csökkentette félelmemet. Homlokon csókolt letörölte könnyeim és kisétált az ajtón.

                 Valamelyikünknek meg kellet tennie…