Mert egy roncs vagyok.
Újra kell építenem önmagam.
Nem depressziós, csak csalódtam az emberekben.
Átvertek és belém rúgtak.
Nem vagyok képes senki szemébe se nézni és őszintén azt
mondani szeretlek.
Azt érzem ettől az egésztől, hogy fuldoklom.
Pont, mint mikor egy klausztrofóbiást bezárnak egy szobába
és tudja, hogy nincs kiút.
Szinte érzem, hogy fáj, és fogy a levegő.
Belül feszíteni kezd valami és a szívem egyre jobban
elszorul.
Tudom, hogy nem vagyok képes erre.
Még.
Egyszer majd az leszek.
Egyszer majd újra fogok hinni a szerelembe, a rózsaszín
felhőkbe és az emberekbe, de ahhoz, hogy ezt mind újra felépítsem…
egyedül kell lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése