Nem tudom mi a baj velem. Azt hittem azért ér bal szerencse mert vele vagyok és az élet így akarja a tudtomra adni, hogy Ő nem mellém való...most nem vagyok vele és minden estém maga a pokol. Veszekedés, ajtócsapkodás, a telefon túloldalán néma csend és tanácstalanság. Éjjel a párnába fojtott könnyek. Azt hittem így működni fog. Azt hittem így majd lesz happy end...erre talán csak még rosszabb lett minden. Nem értem az életet. Talán nem vagyok idevaló. Talán nem nekem találták ki.