Sétáltam az utcán és azon gondolkodtam, hogy vajon merre is tartok. Nem találtam a választ. A fülemben a Fall Out Boy üvöltött, de inkább tűnt háttérzajnak a gondolataim mellett. Bár nem csak a zene szövegét nem értelmeztem, a gondolataim sem fejtegettem túlzottan. Hagytam őket had rohangáljanak összevissza a fejemben. Talán ami legjobban lekötött az a magassarkúm kopogása az aszfalton. Azt vártam mikor hallgat el s találkozik az arcom a betonnal. Tele volt a járda repedéssel és gyűrődéssel. A szívemre emlékeztetett...kb így nézhet ki az is. Várja, hogy valaki végre kisimítsa.