Ebben a világban csak azok mondják, hogy "minden rendben", akiknek problémájuk van.
Elrejtjük ha valami igazán bánt minket, de mindig egyre mélyebbre, fel sem fogván, hogy egyszer túl púpos lesz majd a föld és az összes ki akar szabadulni..és ha kiszabadul.
Mindennek vége. Megbénulunk és kiakadunk. Az agyunk lefagy és nem leszünk önmagunk ura. Az érzelmek majd felülírnak minden más ingert és csak haladunk majd előre, de nem is fogunk látni, mert nem működünk. Nem az agyunk mutatja majd a világot hanem a szívünk. Felszakad a világról a láthatatlan fátyol mi védte eddig és mi leszünk az elsők akik átlépik az új világ kapuját, mely akkor már lehet, hogy színes lesz, de nem érezzük majd...csupán megyünk majd még tovább, míg minden elrejtett bánatot meg nem oldottunk, és ha végzünk majd üresnek érezzük magunk és megrémülünk a furcsa és idegen béke érzésétől. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése