Zárj be néhány ajtót! Nem büszkeségből, tehetetlenségből vagy arroganciából, hanem csupán azért, mert már nem vezetnek sehova.
De olyan nehéz megérezni, hogy valóban nem vezetnek-e már sehova... ilyenkor nincs segítség és ha bezárom visszaút sem, vagy elcseszem, vagy nem. Ilyenkor csak menekülni akarok minél messzebbre bár tudom ez nem lehet.
Azt mondják ha nem nézel vele szembe gyáva vagy. Lehet igazuk van, de akkor is nehéz. Nehéz belenézni a döntés káprázóan csillogó szemeibe és egyáltalán megszólalni. Meg látom a szemeit és elveszek. Elvisz egy másik világba ahol senki sem bánthat, megmutat egy tökéletes ám törékeny világot majd kérdésekkel bombáz és készen áll, hogy összetörjön. Mindent akár.
S ha netán úgy döntök bezárom, már a kulcslyukon sem leshetek majd néha át..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése