Puzzle.

Egy cérnaszálon sétálok, amin ha jobbra dőlök boldog vagyok, ha balra dőlök boldog vagyok.. még is tudom, mindegyik felén fog valami hiányozni. Olyan, mintha az arany középúton sétálnék, de tudom nem így van. Bármikor jöhet valaki elvágja ezt a nemes anyagból szőtt zsineget és akkor majd csak borulok amerre borulok.

Meg kellene előznöm, de nem akarom. Élvezem, hogy egyben van az életem, még akkor is ha tudom bármelyik percben újra széteshet...de hát nem ettől olyan szép?