Régen ismertem minden egyes porcikáját oda-vissza, s most mikor elmegy mellettem szinte megfagy a levegő.
Mégis, hogy hűlhet el így minden?
Mégis, hogy tűnhet el minden érzés?
Mégis,hogy lehet kibírni hogy ne nézzem azt a szempárt mi egykor az őrületbe kergetett?
Mégis, hogy?
Mégis, hogy élhetem túl ezt az egészet? Mégis, hogy vagyok rá képes?
Tudtam, hogy vége, hiszen éreztem, de ennyire?
Mégis, hogy lehet, hogy nap mint nap látom és egyszerűen csak elsétálunk? Minden szó nélkül. Minden pillantás nélkül.
Megbántottam. Tudom. De Ő is engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése