2014. február 4., kedd

Majd odaérek.

Tudom, hogy majd akkor csak ránézek és tudni fogom.
Tudni fogom, hogy akkor ott a helyem. Addig keresnem kell, hogy merre is van ez az egész, de ott akkor tudni fogom majd, hogy megérte.
Megérte annyit botorkálni a sötétben, és heverni a padlón.
Érezni fogom, hogy megérte küzdeni, mert velem szemben fog állni és csak rám figyelni. Egyenesen rám, csak is és csak is rám.
Pontosan szemben fog állni velem a Boldogság és akkor már majd nem téveszthetem el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése