Csúszik a talaj.

Megesik, hogy nem értem magam, hogy minden összezavarodik, és képlékeny leszek.

Olyankor egyszerűen csak félek és kikelek önmagamból. Kiabálok és feszült leszek.
Olyankor csak mindenkit el akarok tüntetni az életemből, hogy egyikőjük se húzhassa ki alólam azt az amúgy is instabil talajt.
Olyankor egyszerűen csak tudom, nem kell senki, mert egyedül akarom végig csinálni.
Olyankor tudom, majd véget ér és újra hihetem azt, hogy biztonságban vagyok, de, hogy az mikor fog eljönni sohasem tudhatom előre.