Lejárt.

Nem akarok mást csak csendet...néma csendet magam körül. Semmi vitát, semmi problémát, semmi haragot, semmi pletykát, egyszerűen csak csendet. Teljesen néma csendet, ami nem nyom össze, és nem fullaszt meg.

Egyedül lenni és néma csendben csak ülni, lenyugodni, majd újra nekifutni az életnek, mert most úgy érzem, hogy lejárt a jegyem és ledobtak a vonatról, a jegyirodát pedig nem találom...nem reklamálhatok, talán én nem figyeltem a dátumot, és a kalauz gyorsabb volt nálam.
A többiek érzem utaznak tovább és, hogy én mikor szállok vissza arra az őrülten száguldó gépezetre..? Nem tudom.