Alagút.

Már megint...
már megint ugyanaz a kedvetlenség, és furcsa csalódottság érzet. Azt hittem csak azért mert hétfő van és hát ki nem utálja a hétfőt? de egyre többször érzem azt, hogy már alig bírom ki péntekig. Kötelezettségek, szabályok, egy helyben való toporgás, és szürke egyhangúság Megőrülök!
Úgy érzem nincs kiút. Az alagút végén a fényt akarom  látni, vagy legalább a vonatot, de csak vak sötétben tapogatózom és ütődöm egyik faltól a másikig..és nem hogy a végét nem látom az elejét is homály fedi.
Bennragadtam
...