2014. június 15., vasárnap

Súrolt a halál.

Lelőtték az egyik barátom...mellettem állt. Sírtam.

körülbelül két perc múlva tisztáztam magamban, hogy csak álom volt még is az érzés még mindig ott volt bennem ha visszagondoltam és a szememből tényleg folytak a könnyek. Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat és ürességet magamban.

Megöltek valakit alig egy lépésre tőlem...kétszer lőtték meg. Mindkétszer a szívénél. Én pedig meg sem mozdultam csak feküdtem mellette..majd teljes erőmből zokogni kezdtem és csak néztem Őt.

Aztán felébredtem és mostanáig emlékszem milyen érzés lenne...feldolgozhatatlan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése