Egy meggyötört szempár nézett vissza rám. Az arca ami eddig gyűrött volt most még is kisimult. Minden azt sugallja nyugalom van benne kivéve a szemei. Sötétebbek, mint valaha és őrültség sugárzik belőle. Mintha teljesen elvesztette volna önmagát. Jobban néz ki mint valaha, de csak áll velem szembe és bámul. Elvesztette a kapcsolatot a világgal. Felnőtt, de belül szinte semmi sem maradt belőle.
Rossz volt ránézni, mert tudtam egyszerűen csak beleunt. Olyan lett, mint mindenki más, mert nehéz volt másképp látni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése