Fent voltam a levegőben, a tudatomon kívül,
Megragadva annál az érzésnél, amit elpusztítottam.
Ez, amit most érzek, lenne a vége?
Fenn a levegőben, elszúrtuk az életünket.
Az összes törvény, amit áthágtam, az összes szerelem, amit feláldoztam…
Ez már a vég? A kezeimet szeretettel szorosan a torkod köré fogom fonni.
Ezerszer kísértettem a sorsot,
Ezerszer játszottam már ezt a játékot,
Ezerszer mondtam már azt, hogy
ma, ma, ma! Fent voltam a levegőben, elveszve az éjszakában.
Egy fabatkát sem adnék a hazugságaidért,
Az életem után sóvárogsz.
Ez már a vég? Te voltál életem szerelme,
A sötétség, a fény.
Ez itt egy portré a megkínzott rólad és rólam.
Ez már, ez már, ez már a vég? A kezeimet szeretettel szorosan a torkod köré fogom fonni.
Szeretettel, szeretettel...
Ezerszer kísértettem a sorsot,
Ezerszer játszottam már ezt a játékot,
Ezerszer mondtam már azt, hogy
ma, ma, ma! Ezerszer kísértettem a sorsot,
Ezerszer játszottam már ezt a játékot,
Ezerszer mondtam már azt, hogy
ma, ma, ma! Fent voltam a levegőben.
Ez, amit most érzek, lenne a vége?
Fenn a levegőben, üldözünk egy oly valósnak tetsző álmot.
Fent voltam a levegőben.
Ez, amit most érzek, lenne a vége?
Üldözünk egy álmot, üldözünk egy álmot. Nem bírom tovább,
Nem bírom tovább,
Nem bírom tovább,
Nem fogom tovább bírni! Ezerszer kísértettem a sorsot,
Ezerszer játszottam már ezt a játékot,
Ezerszer mondtam már azt, hogy
ma, ma, ma!
A kezeimet a torkod, a torkod, a torkod köré fogom fonni.
A kezeimet szeretettel szorosan a torkod köré fogom fonni.
Szeretettel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése