Egyszer egy számomra fontos ismerősöm egyik éjjel arra jutott, hogy elkezdi írni élete történetét. Legalábbis az elmúlt pár évet. Ám nem csak magának hanem az egész világnak. Az első jegyzete volt az utolsó is. Mikor reggel felkeltem üzenetek vártak a neten, hogy olvassam el. Az elején nem értettem minek, majd rájöttem. Nem szerepeltem benne. Én aki az elmúlt pár évének majdnem minden napját kitöltöttem...egyszerűen mintha meg sem történtem volna. Alatta véleményben többen is céloztak rá, de Ő azt mondta az egész túl hosszú lenne. Mégis mit számítana ha csak egy fél sorral is de hosszabb lett volna? Talán akkor nem törik bennem össze a világ, hogy aki jelentette nekem a világot kihagyott a történetéből. Persze aznap délután már fent sem volt a jegyzet, pedig szívesen visszaolvasnám csak, hogy emlékezhessek arra milyen lett volna az élete nélkülem.