Olyan valóságosnak tűnt...most még is azon gondolkodom valóban megtörtént-e. Tényleg ismert-e? Tényleg itt volt? Tényleg beszéltünk? Álmodtam volna mindezt? Aztán szép lassan rájövök valóban megtörtént, de csupán a csalódás érzése miatt tudom, hogy valós volt. Ha visszamehetnék az időben, elsétálnék. Lehet, hogy nehezen kerülhettem volna el, de távol maradhattam volna tőle...hiszek a sorsban, de nem tudom miért hozta az életembe, hiszen szinte semmi jelentősége nem volt, csupán megbántott. Talán majd később tanulok belőle? Nem akarok folyton az olyanoktól tanulni kik bántanak...